akiRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV, 8 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

Akkor összegyûjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
2 Sám. 5,6., 2 Sám. 5,9., 2 Sám. 6,16., 2 Sám. 6,17.
És felgyûlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
3 Móz. 23,24., 3 Móz. 23,32.
Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.
4 Móz. 4,5., 4 Móz. 4,15.
És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyûlt, megyen vala õ vele a láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére a ház belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
1 Krón. 22,19.
Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrõl.
1 Kir. 6,23., 1 Kir. 6,28.
És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének elsõ része felõl; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
2 Krón. 5,8., 2 Krón. 5,9.
És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kõtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földébõl.
2 Móz. 25,16., 2 Móz. 25,21., Zsid. 9,4.
Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybõl: köd tölté be az Úrnak házát.
2 Móz. 40,34., 2 Móz. 40,35.
Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Úrnak házát.
2 Móz. 20,21., 2 Krón. 5,14.
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy õ lakoznék ködben.
3 Móz. 16,2., 4 Móz. 12,5.
Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.
Azután megfordult akirály, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.
2 Sám. 6,18.
És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, aki szólott az õ szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az õ hatalmasságával beteljesítette, mondván:
2 Krón. 6,4.
Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy õ legyen az én népem, Izráel felett.
2 Sám. 7,6., 2 Sám. 7,8.
És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy õ épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;
2 Sám. 7,2.
De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
2 Sám. 7,11., 2 Sám. 7,13.
És beteljesíté az Úr az õ beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.
És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta õket Égyiptom földébõl.
1 Kir. 8,9.
És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
2 Krón. 6,12., 2 Krón. 6,13.
És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, aki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, akik te elõtted teljes szívvel járnak;
aki megtartottad azt, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.
2 Sám. 7,12., 2 Sám. 7,13.
Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én elõttem, aki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy én elõttem járjanak, a mint te én elõttem jártál.
2 Sám. 7,16.
Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
Ésa. 66,1., Jer. 23,24.
De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög elõtted e mai napon;
2 Krón. 7,12., 2 Krón. 7,16.
Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felõl azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
5 Móz. 12,11.
És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakóhelyedbõl, a mennyekbõl, és meghallgatván légy kegyelmes!
Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és õ ide jõ, megesküszik az oltár elõtt ebben a házban:
Te hallgasd meg a mennyekbõl, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék amit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az õ igazsága szerint.
2 Móz. 22,10., 2 Móz. 22,11.
Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az õ ellenségeitõl, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedrõl, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
5 Móz. 28,15., 5 Móz. 28,28.
Te hallgasd meg a mennyekbõl, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza õket arra a földre, a melyet adtál az õ atyáiknak.
Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen esõ, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedrõl, és megtéréndenek az õ bûnökbõl, mert te szorongatod õket:
2 Krón. 6,26.
Te hallgasd meg õket a mennyekbõl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg õket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esõt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.
2 Krón. 7,13., 2 Krón. 7,15.
Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
Ésa. 37,14., Ésa. 37,29.
aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az õ szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az õ útai szerint, a mint megismerted az õ szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
Jer. 17,10.
Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
Sõt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földrõl a te nevedért;
2 Krón. 6,32.
(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
2 Krón. 6,32.
Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedrõl neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
Ha a te néped hadba megy ki az õ ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:
Dán. 6,10.
Hallgasd meg a mennyekbõl az õ imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, aki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik õket azok, akiktõl megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
Péld. 20,9., 1 Ján. 1,8., 1 Ján. 1,10.
És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, akiktõl fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
És megtéréndenek te hozzád teljes szívökbõl és lelkökbõl, az õ ellenségöknek földében, akik õket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az õ földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az õ atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:
Dán. 9,4., Dán. 9,23., Dán. 6,10.
Hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl az õ imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
És légy kegyelmes a te néped iránt, akik ellened vétkezéndenek, és minden bûneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok elõtt, akik õket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
Jer. 52,31., Jer. 52,34.
Mert õk a te néped és örökséged, akiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepébõl,
5 Móz. 4,20.
Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván õket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
Mert te különválasztottad õket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!
2 Móz. 19,5., 2 Móz. 19,6., 5 Móz. 7,6.
És mikor elvégezte Salamon az Úr elõtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elõl, és megszünék az õ térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétõl.
És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:
2 Sám. 6,18.
Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az õ népének, az Izráelnek, minden õ beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden õ jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az õ szolgája által.
5 Móz. 12,10.
Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tõlünk,
Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden õ útaiban, és õrizzük meg az õ parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.
És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr elõtt, legyenek jelen az Úr elõtt a mi Istenünk elõtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az õ szolgájának és az õ népének, az Izráelnek, minden idõben,
Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy õ kívülötte nincsen más.
5 Móz. 4,35., 5 Móz. 4,39., Ésa. 44,8.
És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az õ rendeléseiben, és õrizzétek meg az õ parancsolatit, miképen e mai napon.
És akirály és az egész Izráel õ vele, áldozatokat áldozának az Úr elõtt.
2 Krón. 7,1., 2 Krón. 7,2.
És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát akirály és az Izráel minden fiai.
2 Krón. 7,5.
Ugyanazon napon szentelé fel akirály a középsõ pitvart, mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze egészen égõáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr elõtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égõáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyûlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.
2 Krón. 7,7., 2 Krón. 7,8., 2 Krón. 7,10.
És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák akirályt, és elmenének az õ hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az õ szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az õ népével.
2 Krón. 7,10., 1 Kir. 4,20., 1 Kir. 4,21., 1 Kir. 5,4., 2 Sám. 12,7., 2 Sám. 12,8.