akiRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV, 13 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És ímé Isten embere jöve fel Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
1 Kir. 13,3., 1 Kir. 13,9., 1 Kir. 13,21., 1 Kir. 13,24.
És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
2 Kir. 23,15., 2 Kir. 23,16.
És ugyanazon napot csudát tõn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
És a mikor meghallotta akirály az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az õ kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg õt. És megszárada az õ keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
1 Kir. 13,3.
És szóla akirály, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla akirály keze, és olyan lõn, mint azelõtt.
2 Móz. 8,8.
És monda akirály az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
És monda az Isten embere akirálynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
4 Móz. 22,18.
Mert azt parancsolta az Úr nékem az õ beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
És lakozék Béthelben egy vén próféta, akihez eljövén az õ fia, elbeszélé az õ atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala akirálynak; és elbeszélék azokat az õ atyjoknak.
Akkor monda nékik az õ atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az õ fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött.
És monda az õ fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
És elméne az Isten embere után, és megtalálá õt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
1 Kir. 13,2., 1 Kir. 13,6.
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
1 Kir. 13,9.
És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza õt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
Megtére azért vele, és kenyeret evék az õ házában, és vizet ivék.
Mikor pedig az asztalnál ülének: lõn az Úr beszéde a prófétához, aki õt visszahozta vala,
És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
1 Kir. 13,9.
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felõl azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
1 Kir. 13,24., 1 Kir. 13,30.
És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott vala.
És mikor elment, egy oroszlán találá õt az úton, a mely megölé õt; és az õ teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
1 Kir. 20,35., 1 Kir. 20,36., 2 Kir. 17,25.
És ímé az arra menõ emberek láták az úton heverõ testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.
1 Kir. 13,11.
amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta vala õt az útról, monda: Az Isten embere volt az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr õt az oroszlánnak, és az törte össze és �lte meg õt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
1 Kir. 13,9., 1 Kir. 13,18.
És szóla az õ fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
És õ elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse õt.
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták õt: Ah szerelmes atyámfia!
Jer. 22,18.
És miután eltemette õt, szóla az õ fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az õ tetemei mellé;
Mert beteljesedik az, amit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.
1 Kir. 13,2.
De még e történet után sem tért meg Jeroboám az õ gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és aki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
1 Kir. 13,4., 1 Kir. 13,6.
És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színérõl való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.
1 Kir. 11,37., 1 Kir. 11,38., 1 Kir. 15,29., 1 Kir. 15,30.