akiRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV, 23 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25.

És elküldött akirály, és hozzá gyûltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
És felment akirály az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá elõttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.
2 Krón. 34,30.
És oda állott akirály az emelvényre, és kötést tõn az Úr elõtt, hogy õk az Urat akarják követni, és az õ parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívbõl és lélekbõl megõrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
5 Móz. 26,17., 5 Móz. 26,19.
És megparancsolá akirály Hilkiának, a fõpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóõrizõknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül és Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.
2 Kir. 21,2., 2 Kir. 21,11., 1 Kir. 12,28., 1 Kir. 12,29., 1 Kir. 16,30., 1 Kir. 16,33.
És kiirtá a bálvány papokat is, akiket Júdakirályai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, akik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.
2 Kir. 16,3., 2 Kir. 16,4., 2 Kir. 21,2., 2 Kir. 21,5., 2 Kir. 21,7., 2 Kir. 23,11., 2 Krón. 33,5., 2 Krón. 33,7.
Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül akidron patakja mellé, és megégeté azt akidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetõhelyére hinté.
2 Kir. 23,16., 2 Krón. 34,4.
És lerontá a férfi paráznák házait, a melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szõttek az Aserának.
1 Kir. 14,24., 1 Sám. 2,22.
És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levõ magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja elõtt voltak balkéz felõl, a város kapujában.
1 Kir. 15,22.
De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az õ atyjokfiai között ették.
Megfertõztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az õ fiát, vagy leányát át ne vihesse a tûzön Moloknak.
3 Móz. 20,2., 2 Krón. 33,6.
És eltávolította a lovakat, a melyeket Júdakirályai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tûzzel elégette.
2 Kir. 23,5., 2 Krón. 33,5.
És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júdakirályai csináltak, és azokat az oltárokat is, a melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta akirály, és lehányván, porukat akidron patakjába szóratta.
2 Kir. 21,5.
Azokat a magaslatokat is megfertõztette akirály, a melyek Jeruzsálem elõtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelõl levõ oldalán, a melyeket még Salamon, az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.
1 Kir. 11,7., 1 Kir. 11,8.
És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
2 Móz. 23,24.
Még az oltárt is, a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, aki vétekbe ejté az Izráelt, - azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
1 Kir. 12,28., 1 Kir. 12,33., 1 Kir. 13,2.
És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertõztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, aki e dolgot megjövendölte volt.
1 Kir. 13,2.
És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, aki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felõl, a miket most cselekedtél.
1 Kir. 13,1., 1 Kir. 13,2., 1 Kir. 13,29., 1 Kir. 13,30.
És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az õ tetemeit. És megmentették az õ tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, aki Samariából jött volt.
1 Kir. 13,11., 1 Kir. 13,13., 1 Kir. 13,32.
És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.
2 Krón. 34,3., 2 Krón. 34,7.
És megáldozta a magaslatok összes papjait, akik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
2 Kir. 23,5., 1 Kir. 13,2.
És parancsolt akirály az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;
2 Móz. 12,3., 2 Móz. 12,17.
Mert nem szereztetett olyan páskha a birák idejétõl fogva, akik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júdakirályainak minden idejében,
2 Krón. 35,1., 2 Krón. 35,19.
Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.
És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtõket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet Hilkia pap talált meg az Úr házában.
2 Krón. 33,6., 2 Kir. 22,8.
Nem is volt õ hozzá hasonló király õ elõtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívébõl és teljes lelkébõl és teljes erejébõl, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
2 Kir. 18,5., 2 Krón. 32,25.
De az Úr még sem szünt meg az õ megbúsult nagy haragjától, a melylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta õt Manasse.
2 Kir. 21,11., 2 Kir. 21,16.
Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elõl, mint ahogy az Izráelt elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, a melyrõl azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
2 Kir. 17,6., 2 Kir. 17,18., 1 Kir. 9,3., 1 Kir. 9,8.
Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júdakirályainak krónika-könyvében?
2 Krón. 34,1., 2 Krón. 35,20.
Az õ idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi király Assiriakirálya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte õt Megiddóban, a mint meglátta õt.
2 Krón. 35,20.
És az õ szolgái szekérre tévén õt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték õt az õ sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, a Jósiás fiát, és felkenvén õt, királylyá tevé az õ atyja helyett.
Zak. 12,11., 2 Krón. 36,1.
Huszonhárom esztendõs volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.
És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek volt.
2 Kir. 16,2., 2 Kir. 16,4.
De Faraó-Nékó bilincsekbe verte õt Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.
2 Kir. 23,29., Ezék. 19,4., Ezék. 19,9.
És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az õ atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitõl az õ értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.
Joákim huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.
És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek.
2 Kir. 23,32., 2 Kir. 21,2., 2 Kir. 21,9.