akiRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV, 12 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék õt.
2 Krón. 10,1.
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (aki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elõl, és Égyiptomban tartozkodék Jeroboám,
1 Kir. 11,40.
És hozzá küldvén, elhivaták õt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
2 Krón. 10,4.
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jõjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
De õ megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik õ vele együtt nevekedtek volt fel, és akik õ elõtte udvarlottak.
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
És mondának néki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel õ vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ortorozlak benneteket.
És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt akirály, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.
1 Kir. 12,5.
És akirály kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;
1 Kir. 12,7.
És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ortorozlak benneteket.
És nem hallgatá meg akirály a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítse az õ beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
1 Kir. 11,30., 1 Kir. 11,31., Józs. 11,19., Józs. 11,20.
Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta õket akirály, felele az egész nép akirálynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az õ hajlékiba;
Péld. 15,1., 2 Sám. 20,1.
Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
1 Kir. 12,21.
És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedõt, megkövezé õt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
1 Kir. 4,6., 1 Kir. 5,14.
Így szakada el az Izráel népe Dávid házától mind e mai napig.
És lõn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták õt a gyülekezetbe, és királylyá tevék õt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
1 Kir. 11,30., 1 Kir. 11,31.
És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
De az Isten beszéde lõn Semájához, az Isten emberéhez, mondván:
2 Krón. 11,2., 2 Krón. 11,4.
Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júdakirályának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tõlem lett e dolog. És õk engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.
1 Kir. 11,11., 1 Kir. 11,13.
Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
Bir. 8,17.
És monda Jeroboám az õ szívében: Majd visszatér ez ország Dávid házához;
Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az õ urához, Roboámhoz, a Júdakirályához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júdakirályához.
1 Kir. 11,37., 1 Kir. 11,38.
Tanácsot tartván azért akirály, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Égyiptomnak földébõl.
2 Móz. 32,4., 2 Móz. 32,8.
És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
1 Móz. 28,11., 1 Móz. 28,19.
És e dolog nagy bûnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
5 Móz. 4,15.
Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.
2 Krón. 11,15., 2 Krón. 11,16., 2 Krón. 13,9.
És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az õ szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.