akiRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV, 8 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25.

És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elõ, és el is jött a földre hét esztendeig.
2 Kir. 4,35., 2 Kir. 4,36.
És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment õ és az õ háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.
Ruth. 1,1., Ruth. 1,6.
Mikor pedig elmult a hét esztendõ, visszatért az asszony a Filiszteusok földébõl, és elment, hogy panaszolkodjék akirálynak az õ házáért és szántóföldeiért.
akirály pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
És mikor elbeszélé akirálynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, akinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott akirályhoz az õ házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az õ fia, akit feltámasztott Elizeus.
2 Kir. 4,8., 2 Kir. 4,32., 2 Kir. 4,36.
És kikérdezé akirály az asszonyt és az elbeszélé néki; és ada akirály õ mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az idõtõl fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.
És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siriakirálya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.
2 Kir. 6,13., 2 Kir. 6,23.
És monda akirály Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól õ általa, mondván: Meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?
1 Kir. 14,2., 1 Kir. 14,3.
És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott elõtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siriakirálya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?
Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal.
2 Kir. 1,4.
És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.
És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol; az õ erõs városait megégeted, az õ ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
2 Kir. 10,32., 2 Kir. 10,33., 2 Kir. 12,18., 2 Kir. 13,3., 2 Kir. 15,16.
És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siriakirálya.
1 Kir. 19,15.
És elméne Elizeustól, és beméne az õ urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
Másnap azonban elõvett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az õ arczára, és meghalt: és uralkodék Hazáel õ helyette.
2 Kir. 8,13.
És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júdakirálya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júdakirálya.
2 Krón. 21,4.
Harminczkét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Krón. 21,5.
És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt.
1 Kir. 21,20., 1 Kir. 21,25., 1 Kir. 21,26.
De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az õ szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak mindörökké.
2 Sám. 7,11., 2 Sám. 7,16.
Az õ idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.
2 Sám. 8,14., 1 Móz. 27,40.
És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere õ vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, akik körülzárták õt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, kiki az õ hajlékába.
2 Kir. 14,7.
És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az idõben szakadt el Libna is.
Józs. 21,13.
Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júdakirályainak krónika-könyvében?
És elaluvék Jórám az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az õ fia, õ helyette.
2 Krón. 22,1.
Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.
Huszonkét esztendõs volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.
2 Kir. 11,1., 2 Krón. 22,2.
És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.
1 Kir. 16,30., 1 Kir. 16,33., 1 Kir. 21,20.
És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siriakirálya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.
2 Krón. 22,1., 2 Krón. 22,5.
Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekbõl, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siriakirálya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júdakirálya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.
2 Kir. 9,15.