akiRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV, 10 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25.

Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak tútoraihoz, ilyen parancsolattal:
Mihelyt e levél hozzátok jut, akiknél vannak a ti uraitok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs városokkal és fegyverekkel együtt,
Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az õ atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.
És megrettenének felette igen, és mondának; Ímé már két király nem maradhatott meg õ elõtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?
2 Kir. 9,24., 2 Kir. 9,27.
És elküldének mind akirály házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!
És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És akirály fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, akik nevelték õket.
És mikor a levél hozzájok jutott, vevék akirály fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és õ hozzá küldték Jezréelbe.
És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták akirály fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.
És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?
Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, amit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, amit az õ szolgája, Illés által mondott.
1 Kir. 21,19., 1 Kir. 21,24.
Azután levágá Jéhu mindazokat, akik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész rokoságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
2 Kir. 9,8., 1 Kir. 21,21.
És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.
És itt Akháziának, a Júdakirályának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük akirály gyermekeit és akirályné fiait.
2 Kir. 9,27., 2 Krón. 22,8.
Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És megfogták õket elevenen, és megölték õket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.
És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És õ kezet nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.
Jer. 35,6.
És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És vele együtt vitték õt az õ szekerén.
2 Kir. 10,25., 2 Kir. 10,26.
És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, akik az Akháb nemzetségébõl megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek.
2 Kir. 9,7., 2 Kir. 9,10., 1 Kir. 21,21., 1 Kir. 21,24.
És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
1 Kir. 16,31., 1 Kir. 16,33., 1 Kir. 21,25., 1 Kir. 21,26.
Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelõit.
2 Kir. 10,25., 2 Kir. 10,26.
És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.
És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt aki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.
1 Kir. 16,32.
Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik ruhákat.
És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.
2 Kir. 10,15.
És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolczvan embert, akiknek azt mondta: aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.
Mikor pedig elvégezték az égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le õket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És levágták õket fegyver élével, és elhányták az õ holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába.
1 Kir. 18,40., 5 Móz. 13,6., 5 Móz. 13,17.
És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.
2 Kir. 11,18.
És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.
Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.
De Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, aki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.
1 Kir. 12,26., 1 Kir. 12,30.
És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.
2 Kir. 15,12.
De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívébõl, mert nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, aki bûnbe ejtette az Izráelt.
2 Kir. 10,29.
Abban az idõben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden határában.
2 Kir. 8,12., 2 Kir. 8,13.
A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertõl fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.
Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
2 Krón. 22,8., 2 Krón. 22,9.
És elaluvék Jéhu az õ atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joakház, az õ fia, helyette.
2 Kir. 13,1.
A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.