akiRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV, 22 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25.

Nyolcz esztendõs volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2 Krón. 34,1., 2 Krón. 34,33.
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, és járt az õ atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
2 Kir. 18,3., 1 Kir. 15,5.
És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte akirály Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
Menj fel Hilkiához, a fõpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyûjtöttek az ajtóõrizõk a néptõl.
És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, akik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
Az ácsoknak, az építõknek és a kõmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
2 Krón. 34,11.
De számadást nem kell tõlök venni a pénzrõl, a mely kezökbe adatik, mert õk azt becsülettel végzik.
2 Kir. 12,15.
És monda Hilkia, a fõpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
2 Krón. 34,14.
És elméne Sáfán, az íródeák, akirályhoz, és megvivé akirálynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
És megmondá Sáfán, az íródeák, akirálynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán akirály elõtt.
Mikor pedig hallotta akirály a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az õ ruháit.
2 Kir. 22,18., 2 Kir. 22,19.
És megparancsolta akirály Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak, és Asájának, akirály szolgájának, mondván:
Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felõl, a mely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint megíratott nékünk.
És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának - aki Harhásnak, a ruhák õrizõjének fia volt - feleségéhez, aki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött;
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júdakirálya;
2 Kir. 21,12., 2 Kir. 21,15., Sof. 2,6.
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az õ kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
A Júdakirályának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr elõtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál elõttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyûjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték akirálynak a választ.
2 Kir. 21,12., 2 Kir. 21,15., Jer. 52,12., Jer. 52,27.