JÁNOS APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

A mi kezdettõl fogva vala, Amit hallottunk, Amit szemeinkkel láttunk , Amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjérõl.
Ján. 1,1., Ján. 1,3., Ján. 1,14., 2 Pét. 1,16., Luk. 24,39., Ján. 20,20., Ján. 20,27., Ján. 20,28.
(És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
Ján. 1,4., Ján. 17,3.
Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal.
Ján. 17,21.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
Ján. 15,11., Ján. 16,24., 2 Ján. 1,12.
És ez az az üzenet, a melyet tõle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen õ benne semmi sötétség.
Ján. 1,9., Ján. 8,12., Jak. 1,17.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint õ maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl.
Zsid. 9,14., Jel. 1,5., Jel. 7,14.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Péld. 20,9., Préd. 7,20.
Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Péld. 28,13.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük õt, és az õ ígéje nincsen mi bennünk.
Préd. 7,20.