SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8.

Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem, keresém õt, és meg nem találtam.
Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, akit szeret az én lelkem; keresém õt, és nem találám.
Megtalálának engem az õrizõk, akik a várost kerülik. Mondék nékik: Láttátok-é azt, akit az én lelkem szeret?
Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret. Megragadám õt, el sem bocsátám, mígnem bevivém õt anyám házába, és az én szülõmnek ágyasházába.
Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre, és a mezõknek szarvasira, fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg õ akarja.
Én. 2,7., Én. 8,4.
Kicsoda az, aki feljõ a pusztából, mint a füstnek oszlopa? mirhától és tömjéntõl illatos, a patikáriusnak minden jó illatú porától.
Én. 8,5.
Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, hatvan erõs férfi van körülötte, Izráelnek erõsei közül!
Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere, az éjszakának félelme ellen.
Hálóágyat csinált magának Salamon király a Libánus fáiból.
Oszlopait ezüstbõl csinálta, oldalát aranyból, ágyát biborból, belsõ része ki van rakva szeretettel, a Jeruzsálemnek leányi által.
Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta õt az anyja, az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!