NEHÉMIÁS KÖNYVE, 6 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

És lõn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kõfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:
Nehem. 2,10., Nehem. 4,7., Nehem. 3,3.
Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott õk gonoszt gondoltak ellenem.
Nehem. 11,35., 1 Krón. 8,12.
Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.
És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.
Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az õ legényét, akinek kezében egy felnyitott levél vala,
Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kõfalat; és hogy te leszel az õ királyok, e beszédek szerint.
Nehem. 3,12., Nehem. 2,19.
Sõt még prófétákat is rendelél, akik hirdetnék te felõled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre akirályhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!
Én pedig küldék õ hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minõt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.
5 Móz. 4,32., Bir. 19,30.
Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erõsítsd meg az én kezeimet.
Nehem. 5,15.
És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, aki Mehétabeél fia vala, és õt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljõnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jõnek el, hogy megöljenek.
Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!
5 Móz. 13,1., 5 Móz. 13,5., 4 Móz. 18,7.
És megismerém, hogy nem az Isten küldötte õt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték õt.
Nehem. 6,14., Nehem. 6,17., Nehem. 6,19., Nehem. 13,4., Nehem. 13,28.
Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.
5 Móz. 22,14., 5 Móz. 22,19., Ezék. 23,10.
Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendõmondó Noádja asszonyról és a többi jövendõmondókról is, akik rémítgetének engem.
Nehem. 5,19., Nehem. 13,29., Nehem. 4,4.
Elvégezteték pedig a kõfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.
Nehem. 4,2., Nehem. 1,1., Nehem. 2,1., Nehem. 5,14., Nehem. 13,6., Nehem. 1,3., Nehem. 2,13., Nehem. 6,1.
És lõn, hogy midõn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, akik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktõl vitetett végbe e munka.
E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elõljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.
Mert sokan Júdában õ hozzá esküdtek, mivelhogy õ veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az õ fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el.
Nehem. 4,3., Ezsdr. 2,5., 2 Sám. 21,7., 1 Sám. 18,3.
Sõt még jó szándékait is emlegetik vala elõttem, és az én beszédeimet megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton küldött, hogy engem elrettentene.
Nehem. 6,6.