PÉTER APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES MÁSODIK LEVELE, 2 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3.

Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekséget fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta õket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
Ezék. 13,2., Ezék. 13,3., Mát. 25,11., 1 Ján. 2,22.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
1 Tim. 4,1.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belõletek; kiknek kárhoztatásuk régtõl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
5 Móz. 32,35.
Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
Júd. 1,6.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
1 Móz. 7,17., 1 Móz. 7,23.
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak;
1 Móz. 19,24., 1 Móz. 19,25.
És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
1 Móz. 19,12., 1 Móz. 19,16., 1 Móz. 19,22.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
1 Kor. 10,13.
Fõképen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:
Júd. 1,4., Júd. 1,7., Júd. 1,8., Júd. 1,10., Júd. 1,16., Júd. 1,18., Róm. 13,1., Róm. 13,2.
Holott az angyalok, akik erõre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr elõtt káromló ítéletet.
Júd. 1,9.
De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
Júd. 1,10.
Megkapván gonoszságuk díját, mint akik gyönyörûségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, akik kéjelegnek az õ csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
Júd. 1,12.
akiknek szemei paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
Mát. 5,28.
akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, aki a gonoszság díját kedvelte.
4 Móz. 22,7., 4 Móz. 22,21., 4 Móz. 22,32.
De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
4 Móz. 22,24.
Ezek víztelen kútfõk, széltõl hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
Júd. 1,12.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élõktõl,
Júd. 1,16.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott õk magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyõzött, az annak szolgájává lett.
2 Pét. 2,10., 2 Pét. 2,15., Ján. 8,34.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsõnél.
Fil. 3,7., Fil. 3,8., Zsid. 10,26., Zsid. 10,27.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
Luk. 12,47., Luk. 12,48.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertõjébe.
Péld. 28,11.