EZSDRÁS KÖNYVE, 3 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.

Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaiban lakozának, felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.
Ezsdr. 2,70.
És fölkele Jésua, Jósádák fia, és az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
5 Móz. 12,5., Zak. 3,1., 2 Krón. 23,18., 2 Krón. 35,12., 2 Krón. 35,26.
És erõs fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.
4 Móz. 28,3., 4 Móz. 28,10., 2 Móz. 29,38.
És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.
3 Móz. 23,34., 4 Móz. 29,13., 4 Móz. 29,34., 5 Móz. 16,13., 5 Móz. 16,15.
És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, akik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
2 Móz. 29,42., 4 Móz. 28,11., 4 Móz. 29,2., 4 Móz. 29,5., 4 Móz. 29,39., Nehem. 10,32., Nehem. 10,33.
Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
És adának pénzt a kõ- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persakirály nékik adott engedelme szerint.
1 Kir. 5,2., 1 Kir. 5,6., 1 Kir. 5,9., 2 Krón. 2,10., 2 Krón. 2,15.
Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, akik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, akik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
1 Krón. 23,4., 1 Krón. 23,24.
És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - mind Léviták.
Ezsdr. 2,40., Nehem. 3,18., Nehem. 3,24., Nehem. 10,10.
S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
Ezsdr. 2,41., Ezsdr. 2,69., 2 Krón. 5,12., 2 Krón. 20,21., 2 Krón. 23,18., 1 Krón. 25,2.
És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
Zsolt. 106,1., Zsolt. 107,1., Zsolt. 118,1., Zsolt. 136,1., 1 Krón. 16,1., 1 Krón. 16,34.
Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfõk közül, a vének, akik látták vala az elsõ házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az õ szemök elõtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;
Agge. 2,3., Zak. 4,10.
Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.