KRÓNIKA II. KÖNYVE, 23 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

A hetedik esztendõben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;
2 Kir. 11,4., 2 Kir. 11,12.
akik Júda országát körüljárván, összegyûjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izráel családfõit, és jövének Jeruzsálembe.
Szövetséget tõn pedig mind az egész gyülekezet akirálylyal az Isten házában, minekutána Jójada ekképen szólott nékik: Ímé akirály fia fog uralkodni, a mint az Úr szólott volt a Dávid fiairól;
2 Sám. 7,12., 2 Sám. 7,16., 1 Kir. 11,36.
Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, akik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a Léviták közül, ajtónálló legyen;
Harmadrész akirály házánál, és harmadrész a fõkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban;
Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok és akik szolgálnak a Léviták közül, csak õk menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatjához.
És a Léviták vegyék körül akirályt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és akirály mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön.
És mind a szerint cselekedének a Léviták és az egész Júda, a mint Jójada pap megparancsolá, és kiki maga mellé vevé az õ embereit, mindazokat, akik felmennek vala a szombatra, mind akik kijõnek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat.
És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, paizsokat és pánczélokat adá, a melyek Dávid királyéi voltak, a melyek az Isten házában valának.
És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett akirály körül.
Akkor kihozák akirály fiát, és reá tevék a koronát és a bizonyságtételt, és királylyá tevék õt, és megkenék õt Jójada és az õ fiai, mondván: Éljen akirály!
Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, akik akirályt dícsérik vala; akkor õ is felméne a nép közé az Úr házába.
És mikor látta, hogy akirály az õ oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások akirály mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengõ szerszámokkal énekelnek, akik tudósok valának az isteni dícséretben: megszaggatá Athália az õ ruháit, és monda: Árulás! Árulás!
2 Kir. 23,3.
És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elõljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek között, és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg õt az Úr házában.
2 Kir. 11,15.
Helyet adának azért néki, hogy kimehessen, és mikor jutott volna akirály háza felé a lovak kapujáig, ott megölték õt.
2 Krón. 22,10., 2 Móz. 21,14.
Szövetséget tõn pedig Jójada õ maga között, az egész nép között és akirály között, hogy õk az Úr népei legyenek.
És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig, a Baál papját az oltárok elõtt ölék meg.
2 Krón. 21,11., 2 Krón. 22,3., 2 Krón. 22,4., 2 Kir. 11,18., 5 Móz. 13,9.
És gondviselõket állíta Jójada az Úr házába, a lévitai papok által, akiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égõáldozatokkal az Úrnak, a mint a Mózes törvényében megíratott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint.
1 Krón. 24,3., 1 Krón. 24,7., 1 Krón. 25,1., 1 Krón. 25,8.
És állítá az ajtónállókat az Úr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki tisztátalan bármely dolog által.
1 Krón. 26,1., 1 Krón. 26,19.
Azután maga mellé vevé a századosokat és a fõembereket és akik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén akirályt az Úr házából, bemenének akirály házának felsõ kapuján, és ülteték akirályt akirályiszékbe.
És örvendezett a föld minden népe, és a város megnyugovék; minekutána Atháliát megölék fegyverrel.
2 Krón. 23,15.