KRÓNIKA II. KÖNYVE, 30 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sõt Efraimnak és Manassének is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.
2 Móz. 12,2., 2 Móz. 12,14.
És tanácsot tarta akirály és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.
4 Móz. 9,10., 4 Móz. 9,11.
Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellõ számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.
És e dolog igen tetszék mind akirálynak, mind az egész gyülekezetnek.
Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jõjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott.
Elmenének azért a híradók akirály levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és akirály parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s õ is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétõl.
2 Kir. 17,6.
És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, akik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította õket, a mint ti magatok látjátok.
2 Kir. 16,6., 2 Kir. 16,7.
Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az õ szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és elfordul rólatok haragja.
2 Kir. 17,13., 2 Kir. 17,15.
Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál akik õket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tõletek, ha õ hozzá megtéréndetek.
2 Kir. 15,29., 2 Krón. 6,37., 2 Krón. 7,12., 2 Krón. 7,14.
Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala õket;
Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségébõl megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.
Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének akirály parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.
2 Krón. 30,1., 2 Móz. 12,2., 2 Móz. 12,20.
És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölõ oltárokat is mind elronták, és akidron patakába hányták.
2 Krón. 28,2., 2 Krón. 28,4.
És megölék a páskhabárányt a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és a Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égõáldozatokat vittek az Úr házába;
2 Krón. 29,34.
És kiki álla az õ helyére az õ szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébõl.
Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, akik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskhabárány megölésével foglalkozának azokért, akik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;
Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon nemzetségébõl, nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskhabárányt, nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;
Mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az õ atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.
És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.
Megtartották tehát az Izráel fiai, akik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ szerszámokkal.
És kegyesen beszéle Ezékiás minden Léávitával, akik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.
Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;
Mert Ezékiás, a Júdakirálya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.
Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, akik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, akik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában lakozók.
És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétõl fogva nem volt ehez hasonló ünnep Jeruzsálemben.
Ezek után felállának a papok és a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az õ szavok, és felhata az õ könyörgésök mennybe az Isten szentséges lakhelyébe.
4 Móz. 6,23., 4 Móz. 6,27.