KRÓNIKA II. KÖNYVE, 18 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsõsége vala. Õ sógorságot szerze Akhábbal.
2 Krón. 17,5., 1 Kir. 18,18., 1 Kir. 21,20.
Néhány esztendõ mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az õ és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette õt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.
1 Kir. 22,1., 1 Kir. 22,38.
Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júdakirályának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.
Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.
2 Kir. 3,11., 2 Kir. 3,12.
És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten akirály kezébe adja.
És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?
1 Kir. 22,7., 1 Kir. 22,9.
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyûlölöm õt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így akirály!
Szólíta azért az Izráel királya egyet az õ szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
És az Izráel királya és Jósafát, a Júdakirálya ott ülnek vala, kiki az õ királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja elõtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala õ elõttök.
2 Krón. 18,5.
Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted õket!
1 Kir. 22,11.
A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr akirály kezébe adja.
A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek akirálynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mondánd!
4 Móz. 22,38., 4 Móz. 24,13.
Mikor azért akirály elé jutott, akkor monda akirály néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
És monda akirály néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az õ házához békességben.
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?
2 Krón. 18,7.
Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az õ királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felõl mellette állani.
Dán. 7,10.
És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.
1 Kir. 22,20.
Akkor eljöve egy lélek, aki megállván az Úr elõtt, monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?
1 Kir. 22,21.
És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az õ összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és gyõzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
2 Krón. 18,10., 2 Krón. 18,11., Ésa. 19,14.
Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tõlem, hogy csak néked szólana?
2 Krón. 18,10., Ján. 18,22.
Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtõzhessél.
1 Kir. 22,25.
Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, akirály fiához.
És mondjátok: Ezt mondja akirály: Vessétek õt a tömlöczbe, és tápláljátok õt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
1 Kir. 22,27.
És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam: Ismét monda: Halljátok meg minden népek!
2 Krón. 18,16., 5 Móz. 18,21., 5 Móz. 18,22.
És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júdakirálya Rámóth Gileád ellen.
És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az õ ruháját, és menének viadalra.
Siriakirálya pedig meghagyta vala az õ szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.
És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták õt, hogy legyõzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé õt, és az Isten azokat elfordítá tõle;
1 Kir. 22,32., 1 Kir. 22,33.
Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És õ monda az õ kocsisának: Fordulj meg és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.
1 Kir. 22,34., 1 Kir. 22,37., 1 Kir. 22,38.
És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és az Izráel királya az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.