KRÓNIKA II. KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

1. Lõn pedig, mikor Roboám az õ királyságát megszilárdította és abban megerõsödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.
   1 Kir. 14,21., 1 Kir. 14,24.
2. Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkézének).
   1 Kir. 14,15., 1 Kir. 14,26.
3. Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, a mely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;
4. És elfoglalá Júdának erõs városait, azután méne Jeruzsálem alá.
5. Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyûltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.
   2 Krón. 11,2.
6. Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és akirály, s mondának: Az Úr igaz!
   1 Kir. 14,22., 1 Kir. 14,24.
7. És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el õket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;
8. Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják a különbséget az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.
9. Feljöve azért Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s akirály házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, a melyeket Salamon csináltatott vala.
   1 Kir. 10,16., 1 Kir. 10,17.
10. Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, akik õrzik akirály házának ajtaját.
11. És mikor akirály felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.
12. Mikor azért megalázta magát Roboám, eltávozék az Úr haragja õ róla, hogy meg ne semmisülne mindenestõl, mert Júdában is volt még jó dolog.
    2 Krón. 7,14.
13. Megerõsödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendõs vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, a melyet az Úr választott vala az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az õ nevét; és az õ anyjának neve vala Naáma, aki Ammonita volt.
    2 Krón. 7,12.
14. Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.
15. Roboámnak pedig elsõ és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak könyvében, a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben.
    2 Krón. 12,5., 2 Krón. 12,7., 2 Krón. 11,2., 1 Sám. 9,9.
16. És elaluvék Roboám az õ atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az õ fia, Abija, helyette.
    2 Sám. 5,9., 2 Krón. 11,22.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.