KRÓNIKA I. KÖNYVE, 16 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29.

Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 Sám. 6,17.
És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
1 Kir. 8,55., 1 Kir. 8,61.
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
2 Sám. 6,19.
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
1 Krón. 15,19.
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
4 Móz. 10,8.
Azon a napon adott Dávid elõször éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
1 Krón. 16,8., 1 Krón. 16,36., Zsolt. 105,1.
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
Ésa. 12,4., Ésa. 12,5.
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, akik az Urat keresik.
Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
Zsolt. 78,12., Zsolt. 78,27.
Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
1 Móz. 25,23., 1 Móz. 25,26.
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
1 Móz. 15,1., 1 Móz. 15,21., 1 Móz. 17,9., 1 Móz. 17,14.
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
1 Móz. 17,9., 1 Móz. 17,24., 1 Móz. 13,14., 1 Móz. 13,17., 1 Móz. 26,2., 1 Móz. 26,3.
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
1 Móz. 28,13.
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
1 Móz. 34,30.
Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
1 Móz. 20,1., 1 Móz. 26,1., 1 Móz. 35,1.
Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még akirályokat is megbünteté érettök.
1 Móz. 35,5., 1 Móz. 20,3., 1 Móz. 20,18.
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
1 Móz. 20,7.
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
Zsolt. 96,1.
Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Ésa. 42,5.
Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
Zsolt. 29,1.
Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
Zsolt. 107,1., Zsolt. 118,1.
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
1 Krón. 15,13.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
1 Krón. 16,5.
Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
1 Krón. 13,13., 1 Krón. 13,14.
Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
1 Krón. 29,22., 2 Sám. 8,17., 1 Kir. 3,4.
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
2 Móz. 29,38., 2 Móz. 29,43.
Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, akik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
1 Krón. 15,19.
És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
2 Sám. 6,20., 2 Sám. 6,23.