JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És láték annak jobbkezében, aki akirályiszékben üle, egy könyvet , a mely be volt írva belõl és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
Jel. 4,2., Ezék. 2,9., Ezék. 2,10.
És láték egy erõs angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé gyõzött a Júda nemzetségébõl való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
Jel. 4,4., Jel. 22,16., Ésa. 11,1., Ésa. 11,10.
És láték akirályiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
Jel. 4,6., Zak. 3,9., Jel. 1,4., Jel. 4,5.
És eljöve és elvevé a könyvet akirályiszékben ülõnek jobbkezébõl.
Jel. 5,1., Jel. 4,2.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
Jel. 14,2., Jel. 8,3., Zsolt. 141,2.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl,
Jel. 14,3., Csel. 20,28., Róm. 3,25., 1 Kor. 6,20., 1 Kor. 7,23., Eféz. 1,7., Zsid. 9,14., 1 Pét. 1,19., Jel. 7,9.
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
Jel. 1,6., Jel. 20,6., 2 Móz. 19,6.
És látám, és hallám akirályiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az õ számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
Jel. 7,11., Dán. 7,10.
Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erõt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsõséget és áldást.
Jel. 4,11.
Sõt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: akirályiszékben ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké.
Fil. 2,10., Jel. 4,2., Jel. 4,3.
És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élõt.
Jel. 4,6., Jel. 4,8., Jel. 4,4.