JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE, 21 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
Ésa. 65,17., Ésa. 66,22., 2 Pét. 3,13.
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
Jel. 13,12., Gal. 4,26., Zsid. 11,10., Zsid. 12,22., Zsid. 13,14., 2 Kor. 11,2., Eféz. 5,25., Eféz. 5,27.
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.
2 Kor. 6,16., Ezék. 37,27.
És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.
Jel. 7,17., Ésa. 25,8., Jel. 20,14., 1 Kor. 15,26., 1 Kor. 15,54., Ésa. 35,10.
És monda az, aki akirályiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
Jel. 4,2., Jel. 20,11., Ésa. 43,19., 2 Kor. 5,17.
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
Jel. 16,17., Jel. 1,8., Jel. 22,13., Ésa. 41,4., Ésa. 44,6., Jel. 22,17., Ésa. 51,1., Ján. 4,10., Ján. 4,14., Ján. 7,37.
aki gyõz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban lesz, a mi a második halál.
Jel. 22,15., 1 Kor. 6,9., Gal. 5,21., Eféz. 5,5., 1 Tim. 1,9., 1 Tim. 1,10., Jel. 2,11., Jel. 20,14.
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
Jel. 15,1., Jel. 15,6., Jel. 15,7., Jel. 21,2., Jel. 19,7.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl.
Jel. 21,2., Gal. 4,26., Zsid. 12,22.
Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;
És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Ezék. 48,31., Ezék. 48,34.
Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu.
És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
Eféz. 2,20., Mát. 10,2., Mát. 10,4.
aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát.
Ezék. 40,3., Zak. 2,1.
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ.
És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; akilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
Jel. 22,5., Ésa. 60,19., Ésa. 60,20., Zak. 14,7.
És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.
Ésa. 60,3.
És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);
Ésa. 60,11., Ésa. 60,20., Zak. 14,7.
És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.
Ésa. 60,11.
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Jel. 21,8., Jel. 22,15., Jel. 3,5., Jel. 13,8., Jel. 20,12., 2 Móz. 32,32., Zsolt. 69,29., Fil. 4,3.