JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
Jel. 11,14.
És láték úgymint üvegtengert tûzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az õ képén, és bélyegén és az õ nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái.
Jel. 4,6., Jel. 13,18., Jel. 5,8., Jel. 14,2.
És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a a te útaid, óh szentek Királya!
2 Móz. 15,1., Zsolt. 111,2., Zsolt. 139,14., Zsolt. 145,17.
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsõítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljõnek mind a pogányok és lehajolnak elõtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
Jer. 10,7., Malak. 1,11., Ésa. 66,23., Jel. 14,7.
És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,
Jel. 11,19.
És kijöve a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.
És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élõ Istennek haragjával teljes vala.
Jel. 4,6.
És megtelék a templom füsttel az Isten dicsõségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.
2 Móz. 40,34., 2 Móz. 40,35., 1 Kir. 8,10., 1 Kir. 8,11., Ésa. 6,4., Jel. 15,6.