JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE, 19 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Jel. 7,10., Jel. 12,10.
Mert igazak és igazságosak az õ ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az õ paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az õ szolgáinak vérét annak kezén.
Jel. 16,7., Zsolt. 19,10., Zsolt. 119,137., Jel. 18,20., 5 Móz. 32,43.
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
Ésa. 34,10., Jel. 14,11., Jel. 18,18.
És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, aki akirályiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
Jel. 4,4., Jel. 4,6.
És akirályiszéktõl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan õ szolgái, akik félitek õt, kicsinyek és nagyok!
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erõs mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
Jel. 11,15., Jel. 11,17., Jel. 12,10.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát,
És adott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
Ezék. 16,10.
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzõjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
Mát. 22,2.
És leborulék annak lábai elõtt, hogy imádjam õt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Jel. 22,8., Jel. 22,9., Jel. 1,9., Jel. 6,9., Jel. 20,4., 1 Ján. 5,10.
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Jel. 6,2., Jel. 3,14.
És az õ szemei olyanok, mint a tûzláng; és az õ fején sok korona; az õ neve fel vala írva, Amit senki nem tud, csak õ maga.
Jel. 1,14., Jel. 2,18.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
Ésa. 63,3., Ján. 1,1., 1 Ján. 1,1.
És mennyei seregek követik vala õt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
Jel. 19,8.
És az õ szájából éles kard jõ valaki, hogy azzal verje a pogányokat; és õ fogja azokat legeltetni vasvesszõvel; és õ nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
Jel. 19,21., Jel. 1,16., Jel. 2,16., Jel. 2,27., Jel. 12,5., Jel. 14,19., Jel. 14,20., Ésa. 63,3.
És az õ ruháján és tomporán oda vala írva az õ neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
Jel. 17,14.
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jõjjetek el, és gyûljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára.
Jer. 12,9., Ezék. 39,17.
Hogy egyétek akirályok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát és lovaknak és rajtok ûlõknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az õ seregeik egybegyûltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az õ serege ellen.
Jel. 13,1., Jel. 13,11., Jel. 17,11., Jel. 17,14.
És megfogaték a fenevad, és õ vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette õ elõtte, a melyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: õk ketten elevenen a kénkõvel égõ tüzes tóba vettetének:
Jel. 13,1., Jel. 13,11., Jel. 13,16., Jel. 20,14.
A többiek pedig megöletének a lovon ûlõnek kardjával, a mely az õ szájából jõ valaki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.
Jel. 19,15., Jel. 19,17.