JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy ezeren, akiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.
Jel. 5,6., Jel. 5,9., Ján. 1,29., Jel. 3,12.
És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az õ hárfájokkal hárfáznak vala;
Jel. 1,15., Jel. 5,8.
És énekelnek vala mintegy új éneket akirályiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földrõl.
Jel. 5,9., Jel. 4,2., Jel. 4,8., Jel. 14,1., 1 Pét. 1,18., 1 Pét. 1,19.
Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
Jel. 14,3., 1 Pét. 1,18., 1 Pét. 1,19., 1 Kor. 6,20.
És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.
Zsolt. 32,2., Sof. 3,13.
És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló EVANGÉLIUM, hogy a föld lakosainak hirdesse az EVANGÉLIUMot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
Jel. 15,4., Csel. 14,15.
És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.
Ésa. 21,9., Jer. 51,8., Jel. 16,19., Jel. 17,5., Jel. 18,2., Jel. 17,2.
És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
Jel. 13,16.
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;
És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.
Jel. 18,18., Jel. 19,3., Jel. 13,16.
Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
Jel. 13,10.
És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.
Jel. 21,3., Jel. 21,4., Jel. 22,12., 2 Thess. 1,6., 2 Thess. 1,10.
És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
Jel. 1,13., Ján. 7,13.
És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhõn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
Jóel. 3,13., Mát. 13,39.
Bocsátá azért, aki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.
És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
Más angyal is jöve ki az oltártól, akinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, akinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.
Jóel. 3,13.
Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.
Jel. 19,15., Ésa. 63,3.
És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.