JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
Jel. 15,1., Jel. 15,6., Jel. 15,7.
Elméne azért az elsõ, és kitölté az õ poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiknek vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.
2 Móz. 9,10., 2 Móz. 9,11., Jel. 13,14., Jel. 13,16., Jel. 13,17.
A másik angyal is kitölté az õ poharát a tengerbe; és olyanná lõn, mint a halott vére; és minden élõ állat meghala a tengerben.
A harmadik angyal is kitölté az õ poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lõn vér.
2 Móz. 7,17., 2 Móz. 7,20.
És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
Jel. 1,4., Jel. 1,8., Jel. 4,8., Jel. 4,11., Jel. 4,17.
Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók arra.
És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
Jel. 9,13., Jel. 15,3., Jel. 19,2.
A negyedik angyal is kitölté az õ poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsõséget adjanak.
Jel. 16,11., Jel. 16,21., Jel. 9,21.
Az ötödik angyal is kitölté az õ poharát a fenevad királyiszékére; és lõn az õ országa setét; és rágják vala az õ nyelvöket a kín miatt,
Jel. 13,1.
És káromlák a menny Istenét az õ kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az õ cselekedeteikbõl.
Jel. 16,9., Jel. 16,21.
A hatodik angyal is kitölté az õ poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felõl jövõ királyoknak út készíttessék.
És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijõni, a békákhoz hasonlókat;
Jel. 12,3., Jel. 12,4., Jel. 13,1., Jel. 13,8., Jel. 13,11., Jel. 13,17.
Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
Jel. 20,8., Jel. 17,14., Jel. 19,17., Jel. 19,21., 1 Thess. 5,22., 2 Pét. 3,10.
(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és õrzi az õ ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az õ rútságát.)
Jel. 3,3., Mát. 24,44., Luk. 12,39., Luk. 12,40., Jel. 3,4., Jel. 3,18., Jel. 19,8., 2 Kor. 5,3.
Egybegyûjték azért õket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
A hetedik angyal is kitölté az õ poharát a levegõégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból akirályiszéktõl, a mely ezt mondja vala: Meglett!
Jel. 11,19., Jel. 21,6.
És lõnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lõn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
Jel. 4,5., Jel. 8,5.
És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten elõtt, hogy adjon annak inni az õ búsult haragja borának poharából.
Jel. 14,8., Jel. 17,5., Jel. 18,2., Jel. 18,5., Jel. 14,11., Jel. 18,1., Jel. 18,24.
És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
Jel. 6,14.
És nagy jégesõ, mint egy-egy tálentom, szálla az égbõl az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégesõ csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
Jel. 16,9., Jel. 16,11.