JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;
aki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben.
Mik. 4,10.
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
Dán. 7,7.
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.
Dán. 8,10., Jel. 12,1., Jel. 12,2.
És szûle fiú-magzatot, aki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.
Jel. 2,27., Jel. 19,15., Zsolt. 2,9.
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl készített helye van, hogy ott táplálják õt ezer kétszáz hatvan napig.
Jel. 11,3.
És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
Dán. 10,13., Dán. 10,21.
De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õ vele levettetének.
Jel. 20,2., 1 Móz. 3,1., 1 Móz. 3,4., 1 Móz. 3,15.
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
Jel. 7,10., Jel. 19,1., Jel. 11,15., Jel. 12,10., Jel. 19,6.
És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.
Róm. 8,33., Róm. 8,34., Róm. 8,37., Róm. 16,20.
Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.
Zsolt. 96,11., Ésa. 49,13., Jel. 8,13., Jel. 9,2., Jel. 9,12., Jel. 11,14.
Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szûlte.
Jel. 12,9., Jel. 12,1., Jel. 12,2., Jel. 12,5.
De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és az idõnek feléig.
Jel. 12,1., Jel. 12,2., Jel. 12,5., Jel. 12,13., Jel. 12,3., Jel. 12,6., Dán. 12,7.
És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
De segítségül lõn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az õ szájából bocsátott.
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
Jel. 19,10., 1 Ján. 5,10.
És álla a tengernek fövenyére.